Hűha ... !? Mit mondjak ... ?
1.
Hideg őszi reggel. Várjuk a buszt.
Sokan vagyunk. Fiatalok, idősek, nők,férfiak. Mindenkinek lesz ülőhelye.
Én is találok egyet, leülök. A busz hideg.
A mellettem levő ülésre lehuppan mellém egy fekete kalapos nő. Elindulunk.
Ő a telefonja gombjait nyomogatja. Egy kis idő múlva furcsán kezd el viselkedni.
- Jaj, jajj..... - sóhajt majd megint: - Jajj ... jajj ...
Lassan tíz perce ezeket a szavakat ismételgeti.
Most mit tegyek? Hiszen nem vagyok érzéketlen. De tapintatlan sem akarok lenni. De mégis, itt ülünk egymás mellett. Elfogy a cérnám, megsajnálom őt,és megkérdezem:
2.
- Bocsi. Tudok valamiben segíteni?
Rámnéz nagy barna,könnyes szemeivel.
- Kedveském nagy az én bánatom. De, hogyha akarja, elmondom mi bánt engem, miért vagyok szomorú.
- Persze, meghallgatom.Öntse ki a lelki bánatát.
Most végre elmosolyodik.
- A lányom külföldre ment férjhez. Jól keresnek, szeretik egymást. Pedig lassan már 10 éve vannak együtt. Van kettő kislányuk, az unokáim.
Akár hiszi, akár nem, innen jön a bánatom.
Most megint elkezd egy kicsit sírni.
- Képzelje el, egy szót sem tudnak magyarul. Angolul, franciául beszélnek. Magyarul nem. Mit szól hozzá? Ugye elállt a szava.
- Hűha ! Ez komoly? Hihetetlen.Ez érdekes. Ilyet még nem is hallottam. Majd esetleg, ők maguk kiváncsiak lesznek a "gyökereikre".
3.
Nyöszörögve, kínlódva, hirtelen nem tudok neki mit mondani. Megsérteni nem akarom. Az biztos, hogy ezt a hozzáállást nagyon furcsállom...
"De ahány ház, annyi szokás ... "
Szomorú, nem tudtam őt megnyugtatni. Kicsit örül, hogy ezt a titkot, titkát kibeszélhette. Köszöni.
Szerintetek mit kellett volna mondanom?
Ti milyen tanácsot, véleményt adtatok volna a szomorú, sírós tekintetű, buszon megismert nőnek, asszonynak?
Tóth Veronika
2024. December