- Tetszik? -Nem tetszik? -Mi tetszik?
Tetszik - Szerencsés hírt kaptam
A betegség legtöbbször váratlanul jelentkezik.Nem várt időben érkezik, amikor nem is gondolunk rá.
Ez történt egy régi, kedves férfi ismerősömmel is.
A története "dióhéjban" a következő:
Évek óta külföldön dolgozik. Szorgalmas, jószívű, nyugodt embernek ismertem meg.Szállóigévé vált a mondása: " Nem kell a cigi, nem kell az ital, nem kell a kávé, csak a NŐ, csupa nagybetűvel.
A sok pénz megszerzése reményében ment ki külföldre dolgozni. Telefonon hívott fel, BUÉK-ot kívánt, akkor mondta el "szerencsés" történetét.
- Németországban voltam. Az autópályán kezdtem rosszul érezni magam. Fájt a gyomrom, fejem, szúrt a hátam .... A közeli parkolóba érve szóltam egy kollégámnak, hogy hívjon mentőt. Ekkor már alig tudtam kiszállni az autóból. Szédültem, úgy éreztem rögtön elájulok. Szerencsém volt, hogy ő ott volt.
Hívta azonnal a mentőket. Pár perc múlva, már egy német kórházban voltam, ami az ilyen esetekre volt specializálva. Kiderült: infarktust kaptam. Azonnal megműtöttek, szerencsém volt ebben is.
Az orvossal a műtét után megállapítottuk, ezt a sok stressz okozta, a sok idegeskedés.
- Jókor voltál jó helyen. Örülök, hogy rendben vagy.
- Úgy van, ahogy mondod. Most jól vagyok, pihenek, aztán újra irány a munka.
- Akkor most, hogy hangzik a szlogened?
-Semmi cigi,ital, kávé, és semmi stressz! Továbbra is maradnak a nők, és a női társaságok.
Nem tetszik - Borzasztónak tartom ezt az új életformát
Az első zimankós téli nap. Csörög az órám, fel kell kelnem. Nincs kegyelem.
Hajnal van, köd van, hideg van. Szerencsére közel lakom a busz pályaudvarhoz.Sietek.
Ezt a csendet egy női hang zavarja meg:
- Veronika! Te vagy az? Rég láttalak. Várjál egy picit, beszélgessünk.
Megállok. Közelít felém a hang tulajdonosa. Fekete kalap, fekete kabát, mosolygó arc. Hűha, jusson eszembe a neved - mondom magamnak.
Majd beugrik a neve.
- Katica, te vagy az? Te is jössz a buszhoz? Én is, a munkaügyibe megyek.
- Dehogy, én már ezt feladtam, ötven éves kor után nincs munka. Inkább gyűjtögetek, kukázok.
Ezt mondja nyugodtan, mosolyogva.
Bennem megáll az ütő. Jól hallottam ezt? Jól látok? Kukázik? Ez igaz?
- Látom meglepődtél, de ide jutottam.
- Azért vannak nálad ezek a zsákok?
- Igen, mindegyikbe más-mást gyűjtök. Kora hajnalban jövök, mire az ismerőseim mennek dolgozni végzek, így nem találkoznak velem. Engem ne sajnáljon egyikük sem.Ennivalót, ruhát, játékokat találok a kukákban. Nem is hinnéd miket. A ruhákat kimosom, eladom. Az ennivalókat oda adom egy állatokat tartó ismerősömnek. Egyedül élek, de igy van jól.
Csak állok, és bámulok, csodálom ezt a nőt, ezt az erőt, ezt a túlélési energiát.
- Mindig is feltaláltad magad, az iskolában is. Mindig voltak jó ötleteid.
- Jól van, jól van, örülök, hogy találkoztunk. Siessél le ne késd a buszt.
Mi tetszik - Inkább mi ízlik? -Egy nagyon finom süti
Könyvespolcomon pakolászva, kezembe került anyukám által készített receptek füzete.
" Jolika süteményes füzete "
Ő nagyon szeretett, tudott sütni - főzni. Imádtuk a főztjét apukámmal együtt.
A házilag sütött édesség mindig finom.
Próbálják ki, próbáljátok ki ti is:
Diós - lekváros kocka
20 dkg finomliszt
20 dkg kristálycukor
15 dkg margarin
30 dkg darált dió
5 evőkanál házi lekvár, lehet: szilva,ribizli, barack
1 tojás
1 tasak sütőpor
2 dl tej
Nagy tálban összekeverjük a lisztet, cukrot, sütőport, vajat, tojást, tejet.
Margarinnal kikent tepsibe beleöntjük, 180 ˙C-os sütőbe tesszük. 30-35 percig sütjük.
Miután kész, és kihűlt 3 részre vágjuk. A lapokat lekvárral, dióval megkenjük, majd egymásra rakjuk.
Tetejére porcukrot szórunk, majd kisebb kockákra vágjuk.
A DVD-be beteszünk egy jó filmet, és közben megeszegetjük.
2014.február Tóth Veronika