Egyszer volt, hol nem volt . . .

 

A kihűlt kávé

 

   Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás - tengeren túl, az üveghegyen is túl, de! Mégsem ott! A mi kis városunkban egy napsütötte délután alakult így, ez a mai „mese”, ami bármelyikünkkel megtörténhet.
Kellemes az időjárás, megoldódni látszanak a problémáim, / tető, gáz…/ egyszóval minden adott, hogy happy legyek.
De nem! Borzasztóan megfájdul a fejem hazafelé menet, a buszozást kihagytam, nem volt türelmem hozzá. Inkább nézegetem még a kirakatokat, majd úgy döntök a kávé, az majd segít!

   A főutcán lévő cukiba megkapom a kért kávékat. Kicsi süti, kicsi víz, presszó kávé, kicsi, ezért tálcán. Tetszik. Mosolyogva leteszi az asztalra a kedves hölgy. A kávé illata úgy érzem hatni fog! Úgy elvagyok magamba, magammal.
- De jó neked! – most ez nekem szól? Nézek jobbra-balra, majd a velem szembe levő asztalnál egy középkorú, kicsit őszes hajú hölgy néz rám.
- Ezt nekem mondod? – tegezem vissza.
- Igen, olyan jól nézel ki, kávézgatsz, semmi gondod.
- Kedves vagy így ismeretlenül, jó ezt hallani. Semmi gondom, happy vagyok!?
- Jaj, jaj! – sóhajtozik szünet nélkül.
Ezt nem úszom meg, majd elszégyellem magam és megkérdezem:
- Van valami problémád, gondod?
- Az van sok, mindig. – mondja halkan és szomorú tekintettel.
- Gyere, ülj ide, van még szék az asztalomnál, ha úgy döntesz, nekem elmondhatod.
Egy lépéssel már át is ült a sütis tányérjával a kezében az asztalomhoz.
-Jaj, jaj, nincs nyugtom, nincs csend a mi házunkban!
- Veszekednek a szomszédjaid?
- Nem, én rendes házban lakom.
- Akkor hol a bibi? – kérdezem őt.
- Az új lakó! – emeli fel a hangját.
- Mit művel?
- Nem is ő, hanem a kutyája!
- Egy kutyus a probléma oka?
- Az bizony! A lift elindul, a kutya ugat. A lift megáll, a kutya ugat. Elindul, megáll, ugat!
- Ó szegényke, biztosan azt hiszi, jön a gazdi! Mióta tart ez a nagy ugatás?
- Három-négy hete költöztek a mi házunkba, 10 emeletes az épület.
- A többi lakó mit szól hozzá?
- Mit szól? Semmit, dolgoznak, vagy nem érdekli őket. Te mit tennél?
- Becsengetnék az új lakóhoz és megkérném, hogy nevelje meg kicsit a kutyust, hogy ne ugasson.
- Becsengetni? Az a kutya hatalmas, félek tőle.
- Milyen fajta?
- Olyan németjuhász féle.

- Akkor a legokosabb, szerintem muszáj türelmesnek lenned, megszokja az új helyét és hidd el nem fog ugatni, minden zajra. Főleg, ha meg ki van képezve, biztos, hogy lesz változás.
- Félek a gazditól is.
- Miért?
-  A fiatalember is egy nagydarab, délután 5 óra körül mindig leviszi, hétvégén meg alig vannak itthon szerencsére.
- Félek, hogyha szólok, indulatba jön és megver.
- Dehogy  ver!  Nem tudom elképzelni! Átérzem a problémádat, de én beszélnék a gazdival, ha durva lesz, amit nem hiszek, azt is megtudod, és máshogy lépsz fel ellene. Egy próbát megér.
- Nem lettem okosabb, de köszi, hogy meghallgattál.
- A sütidet nem eszed meg?
- Nincs kedven hozzá.
Most majdnem azt mondtam neki, hogy vigye el a kutyusnak, de szinte megérezte a gondolataimat.
- Tudod mit! Ezt a sütit elviszem a kutyának, becsengetek és elkezdődik a beszélgetés. Tetszik az ötletem?
- Ühü. Megsem hallja a válaszomat. Kirohan a cukiból. Én meg lassan megiszom a hideg kávémat.
   Egyszer volt hol nem volt, ez a történet igaz volt.

                                                               

                                           Tóth Veronika

2019. november

 

 

 

Oldal: A kihűlt kávé
Irkafirka - Veronika módra - © 2008 - 2024 - irkafirka-veronikamodra.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat