Buszjárat: Athén – Budapest

Szemránckrém

 

   Hűvös tavaszi nap. Thesszaloniki, 17 óra, sokan várjuk a buszt. Athénból indul el, mindig pontos, most valamiért késik. Türelmes vagyok. Van, aki olvas, van, akik mosolyogva beszélgetnek. Ebből egy szót sem értek. Ők is türelmesek. Várunk. Majd megérkezik a busz, szépen sorban felszállunk. Kényelmes ülések, halk zene. Mosolygós sofőr nézi a jegyeinket.  Megindul a hangzavar, kinek hova szól a jegye, a helye. Szerencsére kevesen vagyunk, így én is meglátom az ülőhelyemet. Nincs mellettem senki sem, de jó! Elférnek a csomagjaim.  

  Elindulunk. Lassan 18 óra lesz, nem baj, biztosan behozza a késést a buszsofőr. Két kisgyerek lehetnek úgy három-négy évesek, hangosan énekelni kezdenek görögül, magyarul. Nagyon cukik. Nézegetek az ablakon kifelé, gondolataim magasban járnak. Mi lesz otthon……..ilyenek. Finom mandarin és mangó illat járja át az utasteret. Én is kedvet kapok egy kis nasira. Órák óta buszozunk. Kint egyre sötétebb az idő, hiszen éjfél közeleg. A zene is egyre halkabb. A busz tévében valamilyen krimi megy. Állandóan lövöldöznek. Ezt is kikapcsolják. Előkerülnek az alvózoknik, papucsok, takarók. Könnyebb ruhák. Többen készülődnek az alváshoz. Én is próbálgatok legalább szundikálni, de nem megy. Pedig előttem, mögöttem mindenki alszik szinte a buszban. Egy óra, két óra én még mindig próbálgatom, de nem sikerül bedobni a szundit.

Halk neszezésre leszek figyelmes. Történik talán valami? - gondolom magamban. Teljes homály az utastérben, a kinti, az utcai fények adnak egy picike világosságot. Megint egy halk neszezés. A mellettem levő másik utas sorból jön a halk zaj. Ott egy kék dzsekis, vörös, rövid hajú hölgy matat a táskájában. Óvatosan odapillantok,  remélem nem vesz észre. Kereshet valamit. Majd egy pici kattanás, egy neszeszer lehet. És tényleg az! Látom, most abban matat, keres valamit.  A busz hirtelen egy nagy kanyar vesz. A hölgy kezéből kiesik valami ettől. Lepottyan a földre.

Nem púder, nem szemceruza, nem krém formájú. Észreveszem én is. egy fehér, hosszúkás tubus. ő is észreveszi hová esett, lehajol érte, eléri! Ez egy ránctalanító! – villant be. De picit felém fordul, talán megérezte…..Én gyorsan behunyom a szememet, nem akarom, hogy észrevegye, hogy figyelem őt.

Felveszi, majd az ujja hegyére pöttyint a tubusból és a szeme alá teszi, húzza, majd gyengéd mozdulatokkal belemasszírozza a bőrébe. Eltaláltam bizony, ez egy szemránckrém! Majd egy halk katt…! és a tubus visszakerül a neszeszerbe.

Ő is, én is hátradőlök az ülésen. Próbálunk egy picit próbálkozni az elalvással. Egy kicsit szundizni.

Valamennyi idő eltelik, egyre világosabb lesz kint. A buszon is felkattintják a kis lámpákat.

  Zágrába érünk. Többen összeszedik a csomagjaikat, a hölgy is. Kis táska, nagy táska. Ő is a leszállni készül. Az ajtóból még visszatekint a buszba, tekintetünk találkozik.  A tekintete azt mondja, tudom észrevettem. Erre mindketten mosolygunk csendben egyet. Majd a busz indul tovább, gurul velünk Budapest felé.

                                                 

                                              Tóth Veronika

2020. március

 

Oldal: Szemránckrém
Irkafirka - Veronika módra - © 2008 - 2024 - irkafirka-veronikamodra.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat