Ballagás – kifelé!

 

  Fülledt, meleg júniusi nap. A piacon nagy a tömeg, hétvége jön és a ballagás.
Tünde is örül ennek, kicsit nagyobb lesz a bevétele. Tünde csinos, kedves nő, elvált. A fia egyetemista. Jelenleg egyedül él. Virág üzlete van évek óta. Szereti ezt a környéket, a nyüzsit, ismeri az összes árust, jó a hangulat. Ez ritka, de a virágosok összetartanak. Ma nagyon nem jó kedve van, egész éjjel fájt a foga. Hiába a gyógyszerek nem múlik a fájdalom. De ki kell nyitni, jön a ballagás. - Majd délután elmegyek - gondolta miközben előre készítette a szebbnél szebb virágcsokrokat. 
-Kop-kop.
-Szia Tündikém, de friss vagy! –kopogott be az ajtón Laci, a kollégája. 
-Dehogy! Nem vagyok jól, kínoz a fogam. 
-Az nem jó! Orvosért kiállt!
-De kedves vagy!  Délután becsukok és elmegyek.
-Most is elmehetsz, átviszem a virágokat, tudod, hogy számíthatsz rám, ebben is. Esti vacsi? Mi lesz?
-Majd áttesszük, ma nem. 
-Jól van, megértem, gyere közelebb adok egy puszikát.

  Lassan telnek az órák. Tündi már teljesen kivan lelkileg, testileg. Majd egy gyors mozdulattal keres egy írólapot és ráírja:

                             Elnézésüket kérem,

                             a nyitvatartás

                             13-órától szünetel.

                             Köszönöm

                             megértésüket.

Kész, vége nem várok. A harmadik utca a fogorvos, nem szenvedek tovább.
A rendelőajtót benyitva meglepődik, nincs beteg. A szíve majd kiugrik úgy fél, de most örül. Nincs rendelés! Megyek vissza. De! Nyílik az ajtó.
-Ki a következő? – kiálltja a fiatal asszisztens.
Én lennék – nyögi halkan  - Van rendelés?
-Van, nem fog fájni! Tessék bejönni.
A székbe ülve kicsit megnyugodott. Ehhez hozzásegítette a doktornő kedves, nyugtató hangja. Még az arcát is megsimogatta, látta nem könnyű eset ez a „felnőtt”.
-Nem kell félni, mondta miközben kocogtatta, kopogtatta a fogait. Megvan! Ezt bizony ki kell húzni.
Fél óra múlva már túl volt az egészen. Zsibbadt a feje, fájt a foga helye. Nagyokat sóhajtva visszament a piacra. Ott parkolt. Beült a kocsijába és indult hazafelé. Lezuhanyozott kedvenc, levendula tusfürdőjével. Alig várta, hogy átöltözzön és kipihenje magát holnapra.

 

  A lakótelepi négyemeletes lakások közül az egyik bérház harmadik emeletéről hangos veszekedés hallatszik. Zeng az utca. 

-Jól van anyám nem maradok, elmegyek nem lakunk együtt!
Ordította Ádám, a negyvenes fogtechnikus,  évekig Ausztriában dolgozott. Jóképűnek mondott, kissé őszülő férfi.
-Csodálkozol? Évekig nem hívtál, nem írtál! Mit képzelsz? A nők meg jönnek-mennek. Arról volt szó, hogy kimész, dolgozol és lakást veszel.
-Megyek veszek lakást, ne félj. Szeretnek a nők is.
-Ádám, ne fuss el, a húgod is hazaköltözött a gyerekekkel.
-Sokan vagyunk. - mondta halkabban.
-De! Várjál csak, egy nő hívott a vezetékesen németül beszélt és gyereksírás volt a háttérben. Ez mi lehet fiam?
-Semmi. Majd jövök.

 

  Tündi vad csengetésre riadt fel. Ki lehet az? A fiam nem, Laci még a piacon. Kinyitotta az ajtót, egyszerű, világoskék tréningruhában, kócosan.
Az ajtóban.
-Szia Ádám! –motyogta.
-Tündérkém, most kellek én.
-Ma húzták ki.
-Óh! Jókor jöttem látom. Csinálok én neked olyan fogat, hogy a barátnőid megpukkadnak. Bejöhetek?
-Persze. Mi van veled, jól eltűntél, évek óta, se kép se hang rólad.
-Bajba vagyok. tudsz segíteni?
-Mondjad, tudok – de Ádám a szavába vágott – Nem csalódtam benned. Lemérem a szobád, megnézem, hogy befér-e a franciaágyam. Pár hétig nálad lakom.
Tündi behuppant a fotelba. –Ez most mi? Álmodom? Vagy még az injekció hatása?
-Ez a szoba kicsi. Megnézem a másik szobádat.
Ádám benyitott. A szobában ágy, fotelok, asztal, szekrény, virágok. Az asztalon egy nyakkendő.
-Tündi bepasiztál és nem szólsz! Minek méregetek én, nem vártál rám. Te is olyan vagy mint a többi. Kiteszem a lábam és jön a másik.
-Te megőrültél! Nem ígértünk egy másnak semmit sem! Az a fiam szobája.
De a hangját túl üvöltötte Ádám. – Egy percig sem maradok, szégyelld magad! Nem szóltál! – és ment kifelé az előszobába.
Tündi utána.
-Kinyitom az ajtót! Várjál!
-Nem kell te kis ....! -  erre a szóra Tündi pofon csapta Ádámot.
-Jaj, ezt nem neked akartam mondani. Összefolytak a dolgaim! – kiabálta Ádám.
-Tűnés! Ballagj, de gyorsan kifelé! Mit képzelsz te magadról! Ballagj kifelé, de gyorsan!
A férfi kilépett az ajtón, Tündi pedig becsapta utána.

                                                         

                                     Tóth Veronika

 

2019. június

 

Oldal: Ballagás - kifelé!
Irkafirka - Veronika módra - © 2008 - 2024 - irkafirka-veronikamodra.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat