Story a buszon

 

A tavasz egyre nehezebben jön el. Fázósan húzom össze magamon a kabátomat. A szél egyre hidegebben fúj a Népstadion felé. A salgótarjáni buszra várok. Bárcsak már otthon lehetnék a jó meleg szobába, Santana zenét hallgatva. A buszon alig van ülőhely, de a busz belsejében mégis látok egyet. Fekete kalapos, barnahajú nő mellé kerülök. 

- Szabad ez a hely ?

Persze, bólintott egyet a fejével.

Leülök, elindul a busz. A mellettem ülő hölgy, csak sóhajtozik, sóhajtozik. Nem sokáig bírom ki szó nélkül.

- Van valami problémája? Segíthetek valamiben ? 

- Hajaj, hajaj. Énrajtam már senki sem tud segíteni. Egyedül maradtam, itt hagytak a gyerekeim. – mondja fáradt, szomorú hangon.

-Valamilyen baleset történt a környezetében ? Vagy ne kíváncsiskodjak ? 

-Dehogy. Szeretek beszélgetni, ha tudok. Nem, nem olyan tragédia történt velem. Férjhez mentek a lányaim.

- Az, jó dolog. Örömet okoz. Szeretet, boldogság.

De nem nekem. Mindketten külföldre mentek férjhez. Nagyon egyedül vagyok, üres a kétszintes ház, üresek a szobák. A férjem is 3 éve meghalt. Az lenne a legjobb, ha engem is maga után vinne.

- Ne mondjon már ilyeneket. A gyerekeinek, még ha távol is vannak, szükségük van magára. A távolság nem szakítja meg a szeretetet. 

- Legyen akkor úgy. Egyik szemem sír a másik meg nevet.

- Az élet velejárója, hogy felneveljük a gyerekeket, majd elmennek tőlünk. Ritkábban találkozunk velük. Segítünk, ha problémájuk van. Női sors. Felnőnek és kirepülnek. Nem könnyű, azt én is beismerem.

- Az én bánatom ennél összetettebb. Kinga lányom tíz éve nem lakik velem. Budapestre ment tanulni. Kozmetikus lett, de közben megismerkedett egy nálunk orvosnak tanuló fiúval. Egymásba szerettek. A Mátyás – templomban volt az esküvő. A férje Amerikában kapott munkát. Kinga  pedig sminkesnek képezte tovább magát.

Ő szokott évente hazalátogatni. Őt kísértem most ki a reptérre.

Mónika lányom vendéglátói iskolát végzett. Gyakorlatra Finnországot választotta, mivel jól beszél angolul. Kicsit rossz érzés volt, de támogattam őt ebben. Kint is megállta a helyét. De beleszeretett a főnök fiába. Így ebből a kapcsolatból is szerelem, majd házasság lett. Engem is kivittek az esküvőre, nagyon szép volt. De egyedül jöttem haza, fizették a költségeimet.

Érti, most már ő miatta is sóhajtozok.- Nem lehet könnyű ezt feldolgozni, de muszáj. Örüljön, hogy jó és anyagiakban biztos életük van. Lelki segítséget kellene orvostól kérnie, új ismerősökre szert tenni, találni.

- Mindennapokban tartják a kapcsolatot?

- Minden héten telefonon beszélgetünk. A neten látom a fotókat. Levélben kapom az unokáimról a képeket. Most is sütöttem egy csomó többféle aprósüteményt nekik, azt küldtem ajándékba Kingával.

- Mennyi idősek?

- Bianka nyolcéves, Jonny pedig öt éves. De még személyesen nem találkoztam velük.

- Hogyhogy, nem?

- Azért nem hozta haza őket Kinga, mert nem tudok velük angolul beszélni.

- Nem tudnak a gyerekek magyarul?

- Minek az, úgysem jönnek sohasem Magyarországra. Angolul kell tanulniuk. 

- Ó ez nem nagy probléma, szerintem egyszerű a megoldás. Gyorsan megoldható ez a probléma. Tanuljon meg angolul, szép lassan belejön majd és tud beszélgetni az unokáival.

- Én, angolul? Maga megőrült?

- Gondolkozzon el rajta. Igazat fog adni nekem.

- Lehet, hogy nem mond butaságot! A szomszédban lakik Bence. Ő jól beszél angolul.

- Szóljon neki, alapkérdésekben biztos segít magának.

- Szerintem is, egyre jobban tetszik az ötlete. De jó, hogy találkoztunk ! 

 

 

                           Tóth Veronika

 

 2013. április 

E-mail cím: veronika1028@gmail.com

 

 

 

---

 

Oldal: Story a buszon
Irkafirka - Veronika módra - © 2008 - 2024 - irkafirka-veronikamodra.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat