Kedves Olvasóim, Barátaim, Ismerőseim!
Ismét sok levelet kaptam tőletek. Kíváncsiak vagytok a véleményemre. Ennek a bizalomnak nagyon örülök. Megosztom most veletek, egy érdekes, de inkább életszerű, mindennapi élethelyzetet. Címe: Türelem.
Szia, kedves Veronika!
Egy hatalmas problémával kerestelek fel. Érdekel a véleményed, mit tegyek? Még szeretem a férjemet, de nagyon furcsán viselkedik. Pl: Hazajön a munkából, nekem annyi a köszönés, hogy - Hello, jöttem! - Se puszi, semmi. Eszik, zuhanyzik, tévézik. Lemegy így az este, holnap ugyanez van. Lassan fél éve. Rövid beszélgetésink, azért vannak, de semmi magunkról. Te mit tennél?
Jelige: „Türelem”
Szia „Türelem” jelige!
Elképzeltem a szitut, amikor hazaér a férjed. Te otthonról dolgozol, írod. Öt éve vagytok együtt. Van türelmed, az biztos. Örülhet, hogy vele élsz, és te nem kiabálsz, veszekszel vele. Hallgat. Nekem rögtön egy óvodás kisfiú képe ugrott be, valamiért durcizik. A másik kép, egy szerelmes tinédzseré, aki álmodozik az élet dolgairól. De ez csak neked, most, bocsi! De az is lehet, hogy írtad, hogy angolul tanulsz és külföldön szeretnél munkát vállalni. Lehet ez zavarja. Nagyon nehéz tanácsot adni. Több napig gondolkodtam rajta, irigylem az idegeid, a türelmedet. Eszembe jutott, főzzél neki valami, különleges vacsit. Tudod mikor ér haza, egy finom vacsora talán megoldja ezt a nagy problémát, amit nem tud elmondani. Lehet, hogy ez rossz ötlet, de lehet, hogy bejön. Visszatér a szeretet, mint ami volt a kapcsolatotok elején. Mikor még mindent megbeszéltetek, boldogok voltatok. Az angoltanulás, nagyon jó, kicsit eltereli a figyelmedet. Ki szeretnél jutni, dolgozni, kívánom, sikerüljön. Teszel is érte, meg is érdemled. Ennyit tudtam röviden válaszolni, minden jót kívánok, vigyázz magadra, kívánom, hogy újra egymásra találjatok. Kérlek, majd írd meg, hogy alakul, hogyan alakítod az életedet.
Üdvözlettel: Veronika
Írta: Tóth Veronika
2020. november