Hol a szeretet?!
Mottó: „Akkor jó a világ, ha
jó benne gyereknek lenni. „
Véghelyi Balázs
18 óra. Mindennap megszokott mozdulat, bekapcsoljuk a televíziót. Ebben az időpontban kezdődik a Híradó. Én is így teszek, érdekel mi történt a világban itthon. A mindennapokról, mindennapjainkról szól.
De most! Jól látom, jól hallom? Meredek a tévé képernyőjére.
Egy anyuka agyba-főbe üti, veri 5-6 év körüli kisfiát. Ordítás, fájó, síró hangok a kisgyerektől. Ezt nem, ezt nem nézem!
Kikapcsolok, kimegyek a konyhába iszok egy pohár vizet.
Még ugyanezen a márciusi héten, szintén 18 órakor, szintén Híradó.
Egy apuka ordít, üvölt, egy kislány körülbelül 2 éves sikogat. Ez az állat ember, forró vízbe teszi, fürdeti a kislányt. Kiderül a riportból, hogy bosszúból. Összeveszett az élettársával, az elment otthonról.
A férfi pedig a kislányon töltötte ki az állati ösztöneit. Ez már sok, sokk! Szívbe markoló, az egész. Ez maga a borzalom. Mi történt itt?
Mitől, miért válik valaki ilyenné.
Tudom sajnos nem először hallunk ilyen kegyetlen esetekről, de akkor is. De! Hol a szeretet?
Elment, itt hagyott, elhagyott bennünket?
De! Inkább legyen úgy, hogy mindenhol van szeretet. Csak most itt ezeknél a szörnyű eseteknél eltévedt, eltűnt, elbújt.
Tóth Veronika
2018.május