Egyszer volt, hol nem volt
Minden ember külön egyéniség.
Lehetünk jók, rosszak, hiszékenyek, magabiztosak, buták, nemtörődömök, ígéretes tehetségek …
A hülyeség magasiskoláját is elkövethetjük, vagy a reménybe vetett hitünk okozhatja ezt velünk. Utolsó szalmaszálba kapaszkodva eltűnnek a jó gondolataink, problémáink megoldása, reális látásmódunk becsap bennünket.
Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy nagyon határozott, kreatív gondolkodású asszony. Eltervezte h megkönnyíti munkáját:
Veszek egy autót!
Mivel nem volt meg egy összegben az autó ára, kölcsönt vett fel.
Teltek múltak a hetek, a hónapok. Tartozásai lettek, mivel nem tudott fizetni. Egyre nagyobb lett az autó tartozása.
Mivel ő becsületes volt, visszavitte, és leadta az autót, a megadott címre-helyre.
Azt hitte, hogy ezzel majd csökkentik a tartozásait, de valahogy ez nem így történt.
A számlák jöttek, jöttek. Hogyha még nem fizet nagy baj lesz. Kapott még időpontot – fizetnie kell.
De jött a segítség, egy mindent elintézni tudó, mentor, menedzser. Pénzt kért ezért, több tízezer forintot. Nagy volt a nyomás, nagy volt a tét. Az asszony lakására már rátették az autó tartozást.
Az illető mindent ígért. – Ő mindent elhitt.
Bízzál bennem, nem lesz probléma, megoldom.
De lett.
Jött a tárgyalás, és maradt minden a régiben.
Ráeszmélt, becsapták.
Azóta a jótevő eltűnt.
Ennek a történetnek így lett vége.
„ Itt a vége, fuss el véle” – tanuljuk belőle.
De ne fussunk el végleg.
Legyünk körültekintőek, óvatosak, bizalmatlanok, hogyha ilyen élethelyzetbe kerülünk még akkor is.
2014. november Tóth Veronika