A főnök lánya
Kedves Barátaim, Olvasóim!
Összegyűltek a hozzám írt levelek, leveleitek. Örömmel tölt el, hogy bizalmatokba fogadtok. Leírjátok a jelenlegi problémáitokat, megosszátok velem. Talán tudok segíteni, egyszerű véleményemmel, amit nem „muszáj” megfogadni, de talán egy másik nézőpontból tudjátok meghozni a döntéseteket.
Én igyekszem úgy válaszolni, mintha egy kávé, tea mellett beszélgetnénk.
„ Kedves Veronika!
Ezen a héten, a neten böngészés közben találtam az Ön oldalára az Irkafirka-Veronika módra. Nekem is lenne egy kérdésem, köszönöm, ha válaszol.
A munkahelyen, a szervízben ahol dolgozom, a haverok nagyokat röhögnek rajtam, szinte naponta. A lényeg, a sztori. A főnököm lánya, meg akar szerezni magának. Hívogat, üzenget. Megtetszettem, ez jól esik, tetszik nekem. Egy a bökkenő, hogy komoly kapcsolatom van két éve. 21 évesek vagyunk, mind a ketten a barátnőmmel. Ő már esküvőzne. Én még ezt korainak tartom. Egy névnapi vállalati bulin ő is ott volt és észrevette, a főnök lányán, hogy tetszem neki. Össze is vesztünk a semmi miatt. Ezért röhögnek rajtam a haverok. Szerintük ugorjak bele ebbe a szituba. Én szeretem a barátnőmet, de mégis nehéz a döntés. Mit tegyek? "
A főnök lány”…jelige
Kedves „jelige”!
Hú… nagyon meglepett, hogy tőlem kért tanácsot. Jól esik. Nem egyszerű. 21 éves, nehéz a döntés. De! Hogyha már dönteni kell, szerintem akkor már a régi kapcsolata Önnek már annyira nem komoly. Kerek-perec meg kellett volna mondania, a Főnök lányának, hogy Nem! Nem akarja őt, „jobban megismerni…”
Bocsi, ne haragudjon. De az érzések változnak. Ez a válaszom.
Tóth Veronika
2018.július