Második rész. Társkeresés
A két barátnő Heni és Zsófi összeveszéséről és annak okáról olvashattatok a Társkereső első részében. Most folytatódik a történet Zsófi elbeszélésében.
"- Elmondom, leírod, kiszínezed és ennyi." Igyekszem így tenni.
Csengetnek - Nyitom az ajtót.
Az ajtóban Heni áll.
- Beengetsz? Haragszol még?
- Nem, gyere be gyorsan.
- Segíséget szeretnék tőled kérni. Laci tudod - már nem lakunk együtt. Elköltözött egyik nőjéhez. Úgy döntöttem én is keresek társat,de kuka vagyok a számítógéphez.
- Semmi probléma - megoldjuk.
- Kérem az adataidat, név? Valódi vagy kitalált legyen?
- Hajnalka leszek most.
- Kérek egy fotót!
- Hoztam azt is!
- Ez nem régi?
- De egy kicsit. Ülök a padon a lila ruhámban. Laci ezt nagyon szerette. Mindig mondta - Te vagy a Lilaruhás nő. Olyan szép vagy.
- Oké, beregisztráltalak.
Pár nap múlva...
- Nézzük meg kit dobott ki nekem a sors.
- 8 férfi jelölt be. Melyik tetszik?
- Hu-hu, nem is tudom.
- Nézzük, nézzük a felhozatalt.
- Hoppá, ez az arc olyan ismerős nekem.
- Konditermi fotó, vigyorgó arc, őszes haj.
- Légyszí, gyere ide, nézd meg jobban. Ez kire hasonlít?
- Ez a Laci!
- Már megint.
- Tudod van olyan aki több közvetítő oldalon is regisztráltatja magát. Arra tette fel, ahol ő nem jöhet a képbe. Egy másikra.De itt van megint.
- Ez megbuggyant. Minek jelölt be, válófélben vagyunk most!
- Lehet, hogy nem ismert fel.
- Dehogy, szerintem békülni akar.
- Jó-jó, nem akarok veled megint összeveszni.
- Visszajelölöm. Mit írjak, hol találkoztok majd.
- Szombaton a parkban 18 órakor - írd ezt.
- A lila ruhámat veszem fel. Majd mesélek.
Vártam a szombatot Laci volt a parkban. Primitíven fogadott.
- Te meg mit keresel itt?!
- Köszönés, miegymás! Veled randizok. Nem vagyok talán ismerős?
- De én nem téged vártalak. Elég volt látni harminc évig. Élni akarok. Tudod Te mi az?
- Majd elmondod.
- Következik az ismétlés. Veled mi volt. Két hónapja jártunk. Jött apád - Mi a terved a lányommal? El kell venned feleségül. Így csak hírbe hozod. - A sötét középkor semmi volt ehhez képest.
Elvettelek eddig tartott.
- Szerettél? Én igen.
- Lehet. Kiemlékszik már arra. Még van két randim. nem érek rá nosztalgiázni.
- De most is együtt élsz egy nővel.
- Na és! Mindenkitől van jobb.
- Figyelj Laci, egyik reggel felébredtél, hogy velem vége, de legalább szólhattál volna. Én azért jöttem ide, hogy kibéküljünk.
- Minek! Akkor jött volna a sírás - rívás. Ennyi volt, eddig tartott.
Még hogy békülés! Már nem kívánlak. Látom szomorkodsz, hogy elhagytalak.
- Idefigyelj, te évek óta megnyomorított, kihasznált, beképzelt férfi,
menj te a csudába! Bárcsak előbb jött volna rád, az új élet keresés. Találkozunk a bíróságon.
Így történt Zsófi, otthagytam. Szinte örültem, hogy végre nem vagyok vele. Ezzel az emberrel éltem én évekig, de inkább bele se gondolok.
- Gyere, menjünk le a cukrászdába. Meghívlak egy sütire, fagyira. Új életet kezdek én is.
Tóth Veronika
2015. április